Olvasási idő: 6 perc
Szerző: Szikora Tamás
Az Európa-bajnokság értékének és népszerűségének növekedését jól jelezte, hogy az 1996-ban rendezett tornán már 16 ország képviseltette magát. A kontinensviadalt Angliában rendezték, ahol bár a háromoroszlánosok jól teljesítettek, végül mégis Németország ünnepelt. Lássuk, mi történt a 28 évvel ezelőtti EB-n.
Kövesd közösségi oldalainkat, ahol további érdekességeket osztunk meg:
Megugró csapatlétszám, változó lebonyolítás
A 16 csapat részvételével rendezett tornáról az UEFA még 1992 novemberében határozott, azt követően, hogy Jugoszlávia és a Szovjetunió felbomlása után, jelentősen megnőtt a nemzeti válogatottak száma. Míg 1988-ban csak 33 tagot számláltak, addig 1994-ben már 48 tagországa volt a szövetségnek. A 1996-os Európa-bajnokság selejtezőiben Anglia kivételével, 47 válogatott vett részt, ez pedig a kvalifikációs rendszerben is változásokat eredményezett. Míg korábban hét csoportba sorolták az indulókat, ahonnan csak a csoportgyőztesek jutottak tovább, ezúttal nyolc csoport jött létre, melyek nyertesei, valamint a hat legjobb csoportmásodik automatikusan bebiztosította helyét a kontinenstornán. A kivételt a két legkevesebb pontot gyűjtő csoportmásodik képezte, ezek a csapatok a pótselejtezőben harcoltak tovább a fennmaradó egy helyért.
Csoportgyőztesként végül Románia, Spanyolország, Svájc, Horvátország, Csehország, Portugália, Németország és Oroszország, míg a másodikak közül Franciaország, a címvédő Dánia, Törökország, Olaszország, Bulgária és Skócia készülhetett az EB-re. A pótselejtezőt Írország játszotta Hollandiával, utóbbi nyert 2:0-ra és ünnepelhetett.
A magyar labdarúgás szertefoszló reményei?
Mondhatni ekkoriban bérelte ki saját selejtezőcsoportjának negyedik helyét a magyar válogatott, hiszen mind az 1992-es, mind az 1996-os Eb, de még az 1994-es vb kvalifikációja során is ebben a pozícióban zárt csapatunk. A szurkolók reményei, hogy Magyarország újra nagytornán játszhat, kezdtek egyre inkább elhalványulni, az ezt követő néhány év sem a sikerekről szólt, noha voltak fellángolások. Ilyen volt az 1996-os atlantai olimpián való részvétel, ahol bár főleg 23 év alatti játékosaink szerepeltek (legfeljebb 3 túlkoros nevezés), mindhárom csoportmérkőzésen vereséget szenvedtünk.
Korosztályos csapatunk tehát elérte akkori célját, a felnőtt gárdának viszont erre esélye sem volt a selejtezők második felében mutatott teljesítményének köszönhetően. Válogatottunkat immáron harmadik alkalommal irányította Mészöly Kálmán, ám rutinja nem hozta meg a kívánt eredményeket. A csoportban Svájc, Törökország, Svédország és Izland csapataival kellett megvívni, végül két győzelemmel, két döntetlennel és négy vereséggel zártunk, mindössze az izlandiakat tudtuk megelőzni.
forrás: Sport1TVhu Youtube csatorna
Nem sok meglepetés volt a csoportkörben
Az A-jelű négyesbe kerültek az angolok, a korábbi Eb-n elődöntőig jutó a hollandok, valamint Svájc és Skócia. Végül a házigazda mellett a hollandok jutottak tovább, igaz nem túl könnyedén. Az első fordulóban Anglia csak egy döntetlent ért el Svájc ellen, és Hollandia sem jutott dűlőre a skótokkal. A következő körben azonban mindketten nyertek, így készülhettek az egymás elleni mérkőzésre, ahol a rendezők szinte gálát tartottak a Wembleyben, amikor Alan Shearer és Teddy Sheringham góljaival 4:1-re megverték Hollandiát. Utóbbi csak a jobb gólkülönbségnek köszönhetően zárt másodikként, a hozzájuk hasonlóan négy pontot szerző Skócia előtt.
A B-csoportból valamivel simábban jutott tovább Franciaország és Spanyolország, megelőzve Bulgáriát és Romániát. Egészen fordulatosan alakultak viszont a C- és D-csoport mérkőzései. Előbbiből, Németország és Csehország – a későbbi döntősök zártak az első két helyen, ebben jelentős szerepe volt annak, hogy Olaszország egyiküket sem tudta legyőzni. A csehek például nyerni tudtak ellenük, ami kulcsfontosságú volt, hiszen köztük is pontazonosság alakult ki a végén. A D-csoportot Portugália nyerte, noha az első két kör után úgy tűnt, aggódniuk kell, hiszen Horvátország veretlenül állt az élen, miután Dániát is legyőzték. A címvédők később bár megverték Törökországot, mindez kevésnek bizonyult. A portugálok ugyanis hármat rúgtak a horvátoknak, így nem csak megmenekültek a kieséstől, de rögvest a csoportjuk élén végeztek.
Főszerepben a büntetőpárbajok
Két negyeddöntő mellett, az elődöntők is csak a 11-esek után dőltek el. Érdekesség, hogy a legjobb nyolc között két ominózus találkozót is ugyanazon a napon rendeztek és ugyancsak gólnélküli döntetlennel zárultak. Délután Anglia és Spanyolország nem bírt egymással, de miután David Platt, Stuart Pearce, Paul Gascoigne és Shearer sem hibázott 75 440 néző előtt, ellenfelüknél viszont Fernando Hierro és Miguel Ángel Nadal is kihagyta a sajátját, így 4:2-vel a házigazdák jutottak az elődöntőbe.
Az esti mérkőzésen pedig Franciaország és Hollandia nem jutott dűlőre, a büntetőpárbaj viszont itt szorosabban alakult. A franciáknál mindenki, köztük olyan később legendássá váló játékosok is betaláltak, mint Zinédine Zidane vagy Laurent Blanc, a hollandoknál viszont Clarence Seedorf hibázott, a gallok pedig örülhettek.
Ami pedig a másik két találkozót illeti, míg Csehország 1:0-ra nyert Portugália ellen Karel Poborský lenyűgöző találatával, amit máig a torna egyik legszebb góljának tartanak számon, addig Németország 2:1-re nyert Horvátország ellen. Az elődöntőkben így a francia–cseh és német–angol párosítások alakultak ki, amelyek újabb büntetőpárbajokba fulladtak. Ezek az összecsapások sem a gólokról szóltak, előbbin például egy darab gól sem született, a 11-eseknél azonban hibátlanok maradtak a csapatok az első öt sorozat után. Az egyetlen hibát végül Reynald Pedros vétette, így Csehország készülhetett a döntőre.
A másik elődöntőn Németország és Anglia 1:1-es döntetlent játszott egymással. A vezetést a 3. percben a háromoroszlánosok szerezték meg Shearer révén, de a 16. percben Stefan Kuntz góljával jött is a válasz. Döntés ezután nem született, a büntetőket követően pedig a németek örülhettek, mert Gareth Southgate kihagyta saját lehetőségét.
Egy történelmi aranygól
Az aranygól szabálya nem sokáig volt érvényben, mégis kulcsfontosságúnak bizonyult a 1996-os Eb döntőjében. A párosítás már eleve izgalmassá tette a dolgokat, hiszen épp ez a két nemzet, a csehek és a németek, játszották egymással az 1976-os Eb döntőjét is. Abban az évben büntetők után Csehszlovákia felülkerekedett az NSZK együttesén, 1996-ban azonban Németország nyert egy aranygóllal, ezt a szabályt ekkor alkalmazták először az Európa-bajnokságok történetében. Az 59. percben Patrick Berger értékesítette 11-esét, a 73. percben azonban Oliver Bierhoff egyenlített. Jöhetett a hosszabbítás, ami viszont éppen az aranygól szabálya miatt nem tartott túl sokáig. A második félidőben csupán csereként pályára lépő Bierhoff ugyanis ismételten betalált a 95. percben, ezzel megszerezve Németországnak a dicsőséget.
Érdekességek a tornáról
- Alan Shearer ötször talált be, ezzel a torna gólkirálya lett.
- A korábbi NSZK néven szerzett győzelmekkel együtt Németország 1996-ban harmadik Eb-trófeáját szerezte meg.
- Németországot szövetségi kapitányként Berti Vogts vezette sikerre, míg a csapatkapitány ekkor Jürgen Klinsmann volt.
- „A csehek büntetőjénél felment a pulzusom, mert rájöttem, hogy én leszek az a csatár, aki valószínűleg bejön és lehetőséget kap…” – idézte az UEFA.com az aranygólt jegyző Bierhoff szavait a döntőről.
- Amikor a Skócia – Anglia csoportmeccsen a skótok büntetőhöz jutottak, az elmondása szerint természetfeletti képességekkel rendelkező Uri Geller utólag azt állította, hogy az ő ereje mozdította meg a labdát, mielőtt Gary McAllister elhibázta volna rúgását – olvasható az UEFA hivatalos weboldalán.
