Olvasási idő: 4 perc
Szerző: Szikora Tamás
Hamarosan itt a 2024-es labdarúgó-Európa-bajnokság, ennek apropóján pedig visszatekintünk a kontinenstorna immáron 64 éve íródó történetére. Első epizódunkból megtudhatod, hogy miként fogalmazódott meg a kontinenstorna gondolata, továbbá felidézzük az első kiírás emlékezetes mozzanait is, amelyeknek Franciaország adott otthont.
Kövesd közösségi oldalainkat, ahol további érdekességeket osztunk meg:
A nemzetközi labdarúgó bajnokságok jelenléte ma már természetes dolognak számít, ám nem volt ez mindig így. Főleg az Európa-bajnokságot illetően, amely a többi kontinenstornához képest viszonylag későn jött létre. Az első hivatalos világbajnokságra 1930-ban került sor, a dél-amerikai válogatottak Copa Américáját pedig még ennél is korábban, 1916-ban rendezték meg első ízben. Mindemellett még az Ázsia-kupa (1956) és az Afrikai Nemzetek Kupája (1957) is megelőzte az Eb-t, amelynek első kiírására 1960-ban került sor.
Mai szemmel nézve mindez meglepő lehet, lévén, hogy Európa számít a sportág bölcsőjének. Ennek szellemében a torna ötlete már korán megfogalmazódott Henri Delaunay révén, aki először 1927-ben tett javaslatot a FIFA-nak egy európai kontinensbajnokság létrehozására. Problémát okozott azonban, hogy ekkoriban Európának még nem volt saját kontinentális labdarúgó szövetsége, az UEFA pedig csak 1954-re alakult meg.
Henri Delaunay 1947-ben (forrás: Le Parisien)
Ennek első főtitkára épp Delaunay lett, így az Európa-bajnokság megteremtése ismét napirendre került, noha álma megvalósulását sajnos már nem élhette meg. 1955-ben hunyt el, helyét pedig fia, Pierre Delaunay vette át. Nem meglepő módon szívügye volt a torna létrehozása, amely kezdetben az Európai Nemzetek Kupája néven futott, a trófeát pedig édesapjáról nevezték el.
Négy csapatot számláló tornák
Akkoriban még máshogy nézett ki a kontinenstorna, hiszen az európai válogatottak versenyének érdemi része 1980-ig tulajdonképpen egy négyesdöntőből állt. A résztvevőknek az 1960-os eseményre 200 svájci frank volt a nevezési díj, és oda-visszavágós rendszerben kellett megmérettetniük ellenfeleik ellen. A kiíráson 17-en indultak, így szükség volt egy előselejtezőre, amelyet Írország és Csehszlovákia vívott meg egymással. Végül utóbbi jutott tovább, amivel kialakult a selejtező tizenhat fős mezőnye, majd a nyolcaddöntős és negyeddöntős párharcokat követően derült ki, hogy kik küzdhetnek meg a négyestornán. Erre 1960 júliusában került sor Franciaországban, miután a házigazdát az elődöntőkig eljutó országok közül választották ki.
A torna hivatalos logója (forrás: Wikipedia Commons)
Kissé foghíjas mezőny
Az Európai Nemzetek Kupája már a kvalifikációs szakasztól kezdve is egészen színvonalas mezőnyt vonultatott fel, noha kimaradtak olyan jelentős válogatottak, mint Anglia, Nyugat-Németország, Olaszország és Hollandia. Ezek az országok kezdetben nem támogatták a torna létrejöttét, de nélkülük sem volt gyenge a benevezett nemzetek névsora:
- Írország
- Csehszlovákia
- Szovjetunió
- Magyarország
- Franciaország
- Görögország
- Lengyelország
- Spanyolország
- Norvégia
- Ausztria
- Dánia
- Jugoszlávia
- Bulgária
- Románia
- Törökország
- Kelet-Németország
- Portugália
A felsorolt nemzetek közül a spanyolok, a magyarok, a szovjetek, a franciák és a jugoszlávok voltak igazán esélyesek, de a csehszlovákok és az osztrákok remeklésével is számolni lehetett. Innen nézve pedig hellyel-közzel érvényesült a papírforma, igaz, hazánk rögtön elsőre összekerült a Szovjetunióval. A szovjetek 4:1-es összesítéssel diadalmaskodtak Magyarország felett, a párharc pedig jóformán már az első mérkőzésen eldőlt, ahol 3:1-re nyertek.
Ezt követően a lengyeleket 7:2-vel kiejtő Spanyolországgal vívtak volna meg, ellenfelük azonban politikai okokból nem állhatott ki a mérkőzésekre. A szovjetek mellett figyelemre méltó volt még Csehszlovákia teljesítménye, amely jelentős győzelmekkel jutott el a négy közé. Írország kiejtése után Dániát 7:3-mal intézték el, Románia ellen pedig már gólt sem kaptak, s összesítésben egy sima 5:0-val masíroztak a végső győzelem felé.
A két szláv nemzet mellé még Jugoszlávia és Franciaország jutott be az elődöntőbe, s ők sem maradtak adósak a gólokkal. Előbbi Bulgária búcsúztatása után 6:3-mas összesítéssel ütötte ki Portugáliát, míg a franciák a görögöknek nyolcat, az osztrákoknak pedig kilencet rámoltak be párharcaik során.
Drámai csaták Franciaországban
Az elődöntőben Csehszlovákia – Szovjetunió és Franciaország – Jugoszlávia párosítások alakultak ki. A korábbiakkal ellentétben innentől kezdve már egy mérkőzésen dőltek el a dolgok, a szovjetek és a jugoszlávok nagy örömére. Az első mérkőzésen a Szovjetunió tükörsima győzelmet aratott a csehszlovákok felett, Valentin Ivanov duplázott, s Viktor Ponedelnik is betalált. Más volt a helyzet a házigazdák találkozóján.
Jugoszlávia 5:4-re nyert, pedig a második félidőben sokáig úgy tűnt, hogy a bronzéremnél többen nem nagyon reménykedhetnek. Bár Milan Galic révén megszerezték a vezetést, a franciák válaszolni tudtak, s az első játékrész vége előtt megfordították az állást. Az 53. percben már 3-1-el mentek, két percre rá a vendégek szépítettek, ám Francois Heutte másodjára is eredményes volt. A 62. percben 4:2-re vezettek a házigazdák, amikor is jött az elmaradhatatlan fordulat. Előbb Tomislav Knez volt eredményes, majd Drazan Jerkovic duplázott, így a jugoszlávok parádés fordítást követően mehettek a döntőbe.
Franciaországnak nem sikerült kihevernie a pofont, a bronzmeccset 2:0-ra elveszítették Csehszlovákiával szemben, míg az Eb-k történetének legelső fináléja rögtön emlékezetesre sikeredett. Az angol Arthur Ellis által vezetett döntőn a szakadó esőben előbb Galic volt eredményes, nem sokkal később pedig Slava Metreveli egyenlített. Az eredmény a rendes játékidő végéig már nem változott , így jöhetett a hosszabbítás, ahol végül Ponedelnik góljával a Szovjetunió vihette haza a trófeát.
Érdekességek a tornáról
- Öt játékos is duplázni tudott: a szovjetektől Ivanov és Ponedelnik, a jugoszlávoktól Galic és Jerkovic, a franciáktól pedig Heutte.
- Az Franciaország – Jugoszlávia elődöntő (4:5) mindmáig a legtöbb gólt hozó mérkőzés az Eb-k történetében.
- Az 1960-as tornán meccsenként átlagosan 4,25 gól született, ami messze a legmagasabb találati arány az eddigi kiírásokat tekintve.
- Vlastimil Bubník, aki Csehszlovákia gólját szerezte a Franciaország elleni bronzemccsen, az 1964-es téli olimpián jégkorongozóként nyert bronzérmet.
- Viktor Ponedelnik vezetékneve oroszul hétfőt jelent. A torna döntője moszkvai idő szerint vasárnap 22 órakor kezdődött, s csak valamivel éjfél után ért véget. „A vezetéknevem egy álom volt azoknak, akik a címlapot írták” – idézte a játékost az UEFA hivatalos oldala.
