Olvasási idő: 6 perc
Szerző: Szikora Tamás
Az eddig megszerzett trófeáik és világklasszis játékosaik miatt teljesen természetes, hogy a francia válogatottat mindig a végső győzelemre esélyes csapatok közé soroljuk a nagyobb tornák előtt, az 1984-es Eb előtt azonban még más volt a helyzet. Lássuk, hogyan zajlott az 1984-es kontinensviadal, ahol Franciaország első komoly sikerét érte el, ráadásul házigazdaként.
Kövesd közösségi oldalainkat, ahol további érdekességeket osztunk meg:
Rekordszámú induló
Az Európa-bajnokságon ismét 8 ország vehetett részt, amelynek a franciák lettek a rendezői, így automatikusan helyet kaptak a tornán. A maradék hét helyért viszont a selejtezőben kellett megvívnia a többieknek. A korábbi rendszerhez hasonlóan ezúttal is hét csoportba osztották be a csapatokat, a csoportelsők pedig kijutottak a tornára, ám az 1980-as selejtezőkkel ellentétben nem 31, hanem rekordot jelentő 32 ország küzdött a kijutást érő pozíciókért.
Végül Belgium, Portugália, Dánia, Jugoszlávia, Románia, az NSZK és Spanyolország készülhetett az Eb-re. A dánok kijutása volt a leginkább meglepő, hiszen az 1964-ben elért negyedik helyük óta egyszer sem kvalifikálták magukat, tehát újabb 20 évet kellett várniuk erre. Csoportjuk pedig nem volt könnyű, Anglia, Görögország, Magyarország és Luxemburg zárt mögöttük a sorban, melyek ellen 6 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség lett a mérlegük. Közülük az angolok tűntek az ötös favoritjának, de 12 pontjuk nem volt elegendő a dánok eggyel többet gyűjtöttek be, akik idegenbeli meccsükön egy góllal verték legfőbb riválisukat a Wembley gyepén.
Dánia egyetlen vereségét éppen a magyar válogatott ellen gyűjtötte be a selejtezősorozat utolsó előtti fordulójában, de addigra már a mieinknek késő volt. Nemzeti együttesünket ekkoriban Mészöly Kálmán irányította, a kezdés pedig parádésre sikerült, hiszen a többek között Nyilasi Tibor nevével fémjelzett csapat mindkétszer 6:2-re gyűrte le Luxemburgot, majd az angolok ellen idegenben bíztató játékkal kezdtünk, de végül 2:0 lett a hazaiaknak. Innentől kezdve pedig jött a lejtmenet, megvertek minket a görögök, a dánok, az angoloktól pedig itthon is kikaptunk. A felemelkedés a már említett Dánia elleni sikerrel jött, majd ikszeltünk a görögökkel, ám ez csak a csoport negyedik helyére volt elég.
Szintén meglepetést okozott az NSZK szenvedése, mivel ugyanolyan mérleggel (5 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség) és ugyanannyi ponttal (11) zártak, mint Észak-Írország. A nyugatnémet válogatott legfőbb riválisától oda-vissza vereséget szenvedett, akik viszont az osztrákoktól és a törököktől kaptak ki. Hiába arattak tehát két nagy diadalt, ezek a botlások sokba kerültek, miután az NSZK jobb gólkülönbségének köszönhetően végül kiharcolta helyét az Eb-n.
Platini már a csoportkörben is hengerelt
Az 1984-es Eb A-csoportjába a házigazda mellé Dánia, Belgium és Jugoszlávia került. A franciák gyakorlatilag ellenállhatatlannak tűntek, a dánokat egy góllal verték, a belgáknak ötöt vágtak, a jugoszlávok pedig megszorongatták őket, de még így is nyertek 3:2-re. Ebben kulcsszerepe volt az egész tornán domináló Michel Platini személyének. A később sportvezetőként is tevékenykedő játékos ekkor 29 éves volt, és klubszinten a Juventusban is remekelt, de hazája válogatottjában sem tétlenkedett. Igazán ezen az Európa-bajnokságon robbant be a köztudatba, miután az A-jelű kvartett mérkőzéseit követően hat gólnál járt, illetőleg szerzett egy mesterhármast Belgium ellen. A franciák tehát simán eljutottak az elődöntőbe, mögöttük pedig a dánok zártak a második helyen, ők mindössze a házigazdáktól kaptak ki.
Szorosabban alakult azonban a B-csoport, ahol Spanyolország, az NSZK, Portugália és Románia szerepelt. Az első két kör után a spanyolok bajban érezhették magukat, hiszen mindkét meccsen csak döntetlenre futotta, a legvégén viszont legyőzték a nyugatnémeteket, ami elegendő volt a csoportelsőséghez, ezáltal az elődöntőbe jutáshoz is. A mögöttük továbbjutó portugálok ugyanis szintén 1 győzelemmel és 2 döntetlennel zárták ezt a szakaszt, és nekik is csak a végén sikerült begyűjteniük első sikerüket a román válogatott ellen. Mivel a gólkülönbségük is egálban volt a végén, így a lőtt gólok száma döntött végül a spanyolok javára.
Franciaország történelmet írt
Eb-n, vb-n és olimpián sem tudott sokáig a trófea közelébe férkőzni a francia válogatott. 1958-ban ugyan bronzérmesek lettek a világbajnokságon, két évvel később pedig Európa kontinensviadalán a negyedikek lettek, de utóbbi tornára ezt követően jó darabig nem jutottak el. A negatív szériát egyrészt azzal zárták le, hogy megkapták a rendezés jogát, másrészt ebben az időszakban egészen magas színvonalon játszottak. 1982-ben negyedik helyet értek el a vb-n, majd a hazai Eb-n legyőzhetetlennek bizonyultak.
Az elődöntőben Portugáliát kapták és bár a vezetést megszerezték a 24. percben Jean-François Domergue góljával, erre még időben válaszolni tudott az ellenfél Rui Jordão találatával a 74. minutumban. Jöhetett a hosszabbítás, ahol Jordão ismét eredményes volt, akárcsak Domergue, így kettejük gólpárbaja döntetlenre állt. Úgy tűnt, a meccs is az lesz, ám ekkor jött a csapatkapitány, Platini. A franciák kiválósága a 119. percben lőtte tovább hazáját, miután nagyszerű passzt kapott Jean Tiganától. A gólja utáni pillanatokat máig sokan emlegetik, ahogyan az oldalvonal felé futva ünnepel, az elkeseredett portugál játékosok pedig mind a földre rogytak.
Drámából pedig a másik ágon sem volt hiány. Az ekkoriban még a Bayern München színeiben focizó Søren Lerby mindössze hét perc elteltével vezetéshez juttatta Dániát, ám a spanyolok Antonio Maceda góljával egyenlítettek. A hosszabbításban döntés nem született, így a büntetőkre bízták a dolgot, ahol a negyedik körig mindkét csapat hibátlan maradt, a dánoknál viszont Preben Elkjær Larsen kihagyta a sajátját. Ez döntőnek bizonyult, Spanyolország tehát mehetett a fináléba.
A mindent eldöntő ütközetre a párizsi Parc des Princes stadionban került sor, ahol az első félidőben nem született gól, a második játékrészben viszont a franciák a maguk oldalára billentették a mérleg nyelvét. Ebben ismét szerepet vállalt Michel Platini, aki ezúttal szabadrúgásból szerzett gólt. Kellett ehhez a kapus, Luis Miguel Arconada hibája is, aki bevédte a lövést, de ez valamelyest megtörte a spanyolokat, akiknek a kegyelemdöfést Bruno Bellone adta meg a 90. percben. A vége tehát 2:0 lett, a francia válogatott pedig begyűjtötte első trófeáját.
Érdekességek a tornáról
- A torna gólkirálya Michel Platini lett 9 találatával. Ez mai napig rekord, azóta sem tudott senki ennyi gólt szerezni egy Európa-bajnokságon.
- A franciák 1984-ben aratott sikere óta egyetlen ország sem tudott hazai pályán, rendezőként Európa-bajnokságot nyerni.
- A büntetőktől való félelem is segíthetett a franciáknak az elődöntőben. „Jean Tigana azt mondta, hogy még sosem nyert büntetőpárbajt! Tudtuk, hogy el kell kerülnünk a büntetőket!” – idézte Platinit az UEFA hivatalos weboldala.
- Spanyolország az első olyan válogatott lett, amelyik kétszámjegyű eredményt ért el az Eb-selejtezőkön, 12:1-re nyertek Málta ellen. Ez is segített nekik a kijutásban, mivel csak több lőtt góllal nyerték a csoportot Hollandia előtt.
- Az Európa-bajnok franciák szövetségi kapitánya Michel Hidalgo volt, aki 1976 és 1984 között töltötte be ezt a posztot. „Olyan középpályát hozott létre négy kreatív játékossal, akik bármikor tudtak passzolni. Michel Hidalgo egyik nagy érdeme az volt, hogy megtalálta a módját, miként illeszthet be több 10-es számú játékost a középpályára” – mondta róla Platini.
