120 éves a Bayern München

Németország legsikeresebb labdarúgócsapatát, a Bayern Münchent Franz John alapította 1900. február 27-én Münchenben, és ő lett a csapat első elnöke is. A tagok számát tekintve, sportegyesületként a második legnagyobb a világon. Sikereinek köszönhetően kapta németül a „der Rekordmeister”, magyarul „A Rekordbajnok” becenevet, melyet 28 bajnoki elsőségével és 18 kupagyőzelmével érdemelt ki.

Egy kis történelem

A századfordulón a Bayern München alapító oklevelében 18 játékos neve szerepelt. A bőrnadrágosok virágzása már 1907-ben elkezdődött, ekkor ugyanis beköltözhettek a Leopold Strassén található új stadionjukba. Az új aréna felavatásához keresve sem találhattak volna jobb ellenfelet az FC Wackernél, hiszen a Bayern 8-1 arányban győzött a helyi rivális ellen. Innen a müncheniek útja már szépen ívelt felfelé. Az új stadionban a nézők 1910-ben tanúi lehettek annak, amint kedvenceik a Kelet csapatait magába foglaló bajnokság első helyezettjei lettek. De a bajorok nem elégedtek meg ennyivel, és a következő esztendőben veretlenül, és az emberek többségét megnevettető rövid gatyában játszva megvédték bajnoki címüket.

A Bayern München ekkor már a soraiban tudott egy válogatott játékost is. Max Gaberl Gablonsky volt a klub történetének első német játékosa, aki magára húzhatta a nemzeti színű mezt. Innentől kezdve pedig fölgyorsultak az események a Bayern háza táján. 1920-ban már 700 taggal rendelkezett a klub, és csakúgy mint napjainkban, már akkor is München legnagyobb futballklubjának számított. 1926-ban a Bayern elhódította a Dél-német bajnokságért járó trófeát, majd 1932-ben első ízben ülhetett egész Németország trónjára, miután az Eintracht Frankfurtot 2-0 arányban legyőzte. Richard “Little” Dombinak edző egyszemélyben volt  masszőr, szervező és üzlettulajdonos is.

A Bayern Münchent ünnepelte egész Németország, egészen az 1936-os olimpiáig, amikor a lakosság döntő hányada Berlinre fókuszált és a futball háttérbe szorult. Azonban az ötkarikás játékok végeztével a csend nem tört meg, hiszen következett a II. világháború, ami alatt, csakúgy, mint országszerte mindenütt, szüneteltek a sportjátékok és a szakosztályok. A világháborút követően Németország romokban hevert, és csakúgy, mint az országnak, a futballnak is szüksége volt a regenerálódásra. Ez 9 hosszú esztendőn keresztül tartott, aminek akkor lett vége, mikor a német nemzeti tizenegy Svájcban elhódította a világbajnoki trófeát.

A Bayern 1957-ben első alkalommal hódította el a Német Kupát. A csapatnak 1963 a kiábrándulás éve volt, hiszen a bőrnadrágosok nem vehettek részt az újjászervezett Bundesligában. Ez azonban szerencsére csupán két idényen keresztül tartott. Az 1998-ban elhunyt Tschik Cajkovski vette át ekkor a gárda irányítását, ez pedig a csapat életében hatalmas előrelépést jelentett. Az új edző keze alatt bukkant fel például Franz Beckenbauer, de további nagyágyúkat is a soraiban tudott az akkori Bayern München, például Sepp Maiernek és Gerd Müllerr.

1972-ben beköltöztek az újonnan épített Olimpiai Stadionba, de a változások sorának ezzel még nem volt vége. Újból sikeres periódus következett a müncheniek számára. Rögtön ebben az évben Gerd Müller mind a mai napig fennálló rekordot állított be: 40 góljával a Bundesliga gólkirálya lett. 1974-ben megszerezte a csapat az első BEK-győzelmét az Atletico Madrid ellen, majd 1975-ben (a Leeds United ellen) és 1976-ban (a St. Etienne ellen) is megvédte címét. A ’70-es évek nagy sikerei után következett egy év (1977), mikor a bőrnadrágosok trófea nélkül maradtak.

A legújabb változás 2005-ben következett be: egy újonnan épült 69 000 férőhelyes szentélybe, az Allianz Arénába tették át a székhelyüket, ahol a mai napig is játsszák mérkőzéseiket. A “Mia san Mia – Vagyunk, akik vagyunk” a Bayern leghíresebb irányelve, mottója. Ez az elv emlékezteti a vezetőséget, a jétkosokat és a szurkolókat, hogy büszkén kell vállalni a csapat történelmének minden pillanatát: a győzelmeket és vereségeket egyaránt.

Összeállította: Bazsó Tímea

Forrás: internet