Szurkolói balesetek: tragédiák és balesetek a lelátókon

Olvasási idő 5 perc

Az idei rendezésű EB-n nem csupán a pályán történtek drámai események – gondolván itt Eriksen esetére -, hanem a lelátón is történt egy incidens, ahol egy angol szurkoló zuhant le a lelátóról. Sajnos, a sporttörténelem során több olyan helyszín is van, ahol nézők sérültek meg, vagy vesztették életüket a lelátón.

EB 2020

A Wembley Stadionban rendezett Anglia – Horvátország mérkőzésen az egyik angol szurkoló a kezdőrúgással egyidőben esett le a lelátóról, akit kritikus állapotban szállítottak kórházba. Az eset körülményeinek kivizsgálása folyamatban van, de szemtanúk szerint a pórul járt angol drukker a betonra és a székekre esett.

További érdekességek és nyereményjátékok a foci világából a Facebook oldalunkon: @FociTour.hu

Glasgow 1902 és 1971

Európában a legismertebb stadionkatasztrófák a brit focihoz kapcsolódnak. A szigetország a sportág bölcsője, de itt történt eddig a legtöbb szerencsétlenség is a lelátókon.

A glasgow-i Ibrox Parkban 1902-ben 25-en haltak meg a Skócia-Anglia válogatott meccsen, amikor leszakadt egy korhadt lelátó. Ugyanebben a stadionban 1971-ben 66-an hunytak el, amikor egy Rangers-Celtic-rangadón az utolsó percben szerzett gól miatt kialakult tumultusban halálra taposták őket. Boltonban 1946-ban egy kupameccsen a leomló fal okozta 33 ember halálát.

Az 1980-as évek Angliája

Az 1980-as években a korszerűtlen stadionok, az elavult biztonsági szabályok és a futball-huliganizmus öt éven belül három borzalmas katasztrófához vezettek. 1985-ben egy harmadosztályú meccsen Bradfordban kigyulladt az egyik lelátó, amely ráomlott a tömegre. 56-an haltak meg. 1986-ban a huliganizmus okozott tragédiát.

A bradfordi stadiontűz

1985. május 11. – Bradford

56 szurkoló veszítette életét Angliában, amikor a Bradford stadionjának faszerkezete lángra kapott. A tv jóvoltából tízmilliók látták, amint Bradfordba beköltözik a pokol. A tragédia a bérleteseknek fenntartott fedett tribün északnyugati sarkában kezdődött, előbb egy füstcsíkkal, aztán vagy tízperces erős füstszivárgással.

A tömött lelátón nem sok ügyet vetettek a dologra mivel a füstbombák hajigálása manapság meglehetősen elterjedt kellemetlenkedés a futballpályák környékén. Ám tíz perc után a füst helyén lángcsóva tűnt elő, és a korhadt fa meg a kátrány égni kezdett. Később kiderült, hogy a Nyugat-Yorkshire-i körzeti tanács műszaki osztálya már 1984-ben is figyelmeztette az FC Bradford vezetőit, hogy a központi lelátó fagerendázata tűzveszélyes.

A bradfordiakhoz intézett levél egyebek között megállapította, hogy már egy vigyázatlanul eldobott cigaretta is bajt okozhat.

1985. május 29. – a Heysel-tragédia

A Heysel-tragédiát a hetvenes-nyolcvanas években jelentős futballhulliganizmus okozta, mikor 1985. május 29-én, a brüsszeli Heysel Stadionban, az angol Liverpool FC és az olasz Juventus FC mérkőzésén ledőlt egy támfal, 39 szurkoló halálát eredményezve, ebből 32 olasz, 4 belga, 2 francia és egy ír.

A mérkőzés az 1984-85-ös BEK sorozat döntője volt. Nagyjából egy órával a tervezett kezdőrúgás előtt, az olasz szurkolók által felhergelt angol huligánok betörtek az itáliaiak részére fenntartott szektorba, menekülésre késztetve azokat, de a stadion omladozó oldalfala nem bírta a nyomást és az emberekre dőlt.

A mérkőzést a tragédia ellenére lejátszották. A tragédiát 2005-ben Lars-Christer Olsson, az UEFA akkori igazgatója „az UEFA-tornák történetének legsötétebb órájának” nevezte.

Heysel-tragédia

1989. április 15. – a Hillsborough-tragédia

1989. április 15-én 15 órára hirdették meg a Liverpool FC – Nottingham Forest FA-kupa elődöntőt a Sheffield Wednesday pályáján, a Hillsborough Stadionban.

Az FA-kupa sheffieldi elődöntőjére érkező liverpooli szurkolókat a stadion Leppings Lane felőli oldalán öt szektorban szerették volna elhelyezni, amelyek egyenként 1600-1600 embert tudtak biztonságosan befogadni. A lelátórészt korábban 2200 főre hitelesítették, de éppen a katasztrófa előtt három évvel csökkentették a beengedhető szurkolók számát.

14.30-ra, fél órával a mérkőzés kezdete előtt a kapu mögötti 3-as és 4-es szektor már zsúfolásig megtelt, ám az utcán még mindig szurkolók ezrei várakoztak, hogy a forgóajtókon keresztül bejussanak. A meccs kezdésekor még számos Liverpool-szurkoló igyekezett bejutni a pályára.

A rendőrség megnyitotta a kapukat és a szurkolók beözönlöttek az alagúton át a lelátók felé, éppen a 3-as és a 4-es szektorok felé. Ám a lelátók ekkor már zsúfolásig tele voltak. Ahogy az újabb szurkolók benyomultak, az előttük állókat nekinyomták a pályát védő vasrácsnak.

A bent lévők közül néhányan a rácson keresztül próbáltak átmászni az üres szektorokba, vagy le a pályára. Sokáig élt az a közhiedelem, hogy a tömeg halálra taposta az áldozatokat, de valójában sokan már előtte, a kerítésnek nyomva fulladtak meg. Az 1600 főre hitelesített szektorokban háromezren is lehettek.

15 órakor elkezdődött a mérkőzés, ám nem sokkal később már halottak, sérültek és pániktól megzavarodott emberek tömege lepte el a játékteret, végül 6 perccel 15 óra után a játékvezető lefújta a mérkőzést. A kapukat már későn nyitották ki; a halottak száma 96, a sebesülteké 700 fölött volt.

1982 és az eltitkolt moszkvai tragédia

1982 október 20-án a Szovjetúnióban, ezen belül Moszkvában, a Szpartak Moszkva-Haarlem UEFA Kupa mérkőzésen történt egy tragédia, amelynek részletei csak évekkel később kerültek nyilvánosságra.

Ezt a szomorú történetet nem a Heyselben, vagy a Hillsborough-ban történtek homályosították el, hanem a szovjet diktatúra sajátos propagandája hallgatta el, próbálta éveken át meg nem történtté tenni, úgy csinálni, mintha semmi sem történt volna. Pedig igenis történt, de legkorábban 1989-ben lehetett hallani az esetről, illetve a levéltárak mélyén titkosított vizsgálati jelentések akkor váltak kutathatóvá.

Pedig a szovjet sporttörténelem legnagyobb nézőtéri tragédiájáról van szó. És hogy mennyire sikerült jól összekuszálni a szálakat? Olyannyira, hogy az áldozatok pontos száma a mai napig nem ismert. Hivatalosan manapság 66 halottról beszélnek, de egyes források az elképesztőnek tűnő 340-es számot is megemlítik.

A házigazdák a mérkőzés 16. percében már Edgar Gessz szabadrúgásából megszerezték a vezetést. Tulajdonképpen a hazaiak végig nagy mezőnyfölényben játszottak, a hollandok alig-alig tudtak kijönni a szorításból. Idejük és energiájuk nagy részét elvette a védekezés, szemmel láthatóan más céljuk nem volt, mint a tisztesnek tűnő vereség „megtartása”, az idő gyilkolása, gondolván, majd európaibb időjárási körülmények között, a visszavágón sikerülhet egy jobb eredményt elérni.

Ahogy múlt az idő, a csapatok úgy törődtek mindinkább bele az 1:0-ba és ezt a nézők is észrevették. Szép lassan ezrek kezdtek szállingózni a szektorok kijárata felé, mígnem a 90. percben egy már-már minden végső elkeseredést szimbolizáló szöglet után Szegej Szvecov és a holland védelem összehoznak egy gólt. És ezzel szó szerint elindul a (ember)lavina.

A szektor kijárata felé tartó nézők visszafordulnak és rohannának vissza csapatukat ünnepelni. De síkos, jeges lépcsőkön ez lehetetlen, egy ezer fő körüli embertömeg kezd el hömpölyögni lefelé, megállíthatatlanul. Senki nem ura a mozdulatainak, vagy mert csúszik a jégen, vagy mert az áradat magával ragadja.

Szvecov egy jó bő évtizeddel később azt mondta, bárcsak soha ne rúgta volna azt a gólt. És maguk a holland játékosok, akik ott voltak a pályán, is csak évekkel később értesültek, pontosan mi is történt. Mert valamit azért ők is láttak, felfogtak az eseményekből, de a középkezdés után pár másodperccel a játékvezető lefújta a találkozót.

A Haarlem játékosait a pályán belül szolgálatot teljesítő rendőrök finoman az öltözőbe terelték, majd folyamatosan sürgetve és nyomás alatt tartva őket, a stadion mielőbbi elhagyására szólították fel. A csapatot szállító busz ablakából ők sem tapasztaltak mást, mint a feltűnően nagyszámú mentőautó villogását és szirénázását.

Másnap egyedül a Vecsernaja Moszkva napilap számolt be egy rövid kis blokkban, hogy baleset történt a stadionban a mérkőzés alatt. A nézők csak magukat okolhatják a szabályok megsértésért. De sem halottakról, sem sérültekről nem tesznek említést…

1928 – baleset a Megyeri úton

Március 4-én a nagyszerűen szereplő Újpest fogadta a Ferencváros csapatát az alig hat éve átadott Megyeri úti otthonában. A hazaiaknak először volt reális esélyük a bajnoki cím megszerzésére, nem csoda hát, hogy hatalmas tömeg próbált bejutni a nagy rangadóra.

A játékteret övező, később lebontott kerékpárpálya miatt ekkor csak 15-20 ezres befogadóképességű létesítményben, mely egyébként a legmodernebb magyarországi sporttelepnek számított, mintegy 25 ezer szurkoló préselődött össze, de még így is ezrek rekedtek a stadionon kívül.

Hatvanfős rendezőgárda és százhúsz rendőr próbálta fenntartani a rendet, de a veszedelmes zsúfoltság miatt szinte prognosztizálható baleset már az első félidőben bekövetkezett. A főtribünről annyit lehetett látni, hogy a szemközti lelátórészen, ahol még a kerékpárpálya egy része is ki volt adva a nézőknek, egyik-másik helyen megszakad az embertenger, mintha örvény bolygatná meg.

A felső sorok nyomása megdöntötte az alsókat, és az egymásra torlódó emberhullámok az elöl állókat a korlátokhoz szorították, melyek a hatalmas teher alatt összetörtek. Mintegy 40-50 ember zuhant be a pályára, néhányukat a mentőknek kellett ellátni. A szünet utáni percekben újabb szerencsétlenség történt.

Az állóhelyek fölötti kisebb, fából készült büfé tetejéről közel száz szurkoló figyelte a mérkőzést. A nagy súly miatt ez az alkalmi tribün leszakadt, többen az alattuk levő zsúfolt lelátóra zuhantak. Az újpesti mentők 36 esetben nyújtottak elsősegélyt a találkozó alatt, de az esti lapok beszámolóival ellentétben szerencsére senki sem halt meg.

megyeri_ut_baleset

1947 – baleset az Üllői úton

Az előbbinél jóval súlyosabb baleset történt majd húsz évvel később, az 1947. május 4-én rendezett Magyarország-Ausztria válogatott mérkőzésen. A Ferencváros Üllői úti sporttelepén a magyar labdarúgás 50 éves jubileumát ünnepelték.

Több mint negyvenezren szorongtak az ennél kevesebb néző befogadásra alkalmas falelátókon. A kezdőrúgást Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok, az újpesti Megyeri úti stadion tervezője végezte el, az ünnepi pillanatok azonban nemsokára rémálommá váltak.

A magyar csapat második góljánál az állóhelyi nézősereg egy része rázuhant az alatta lévő korzóülés közönségére. Már itt is sokan megsérültek, de a második félidő elején az állóhely város felőli kanyarjában ennél sokkal súlyosabb szerencsétlenség történt.

Egyszerre megmozdult a hatalmas “embererdő”, és a nyolc méter szélességben leszakadó lelátórésszel együtt vagy kétszáz szurkoló zuhant a mélybe. A deszka- és oszlopdarabok között véres ruhában fekvő sérültek közül több mint százat szirénázó mentőautók, köztük a Svájci és a Svéd Vöröskereszt autói szállították a közeli kórházakba.

Szinte hihetetlen, hogy itt sem történt haláleset. A legsúlyosabb sérült, Varga Pál csigolya- és koponyaalapi töréseket szenvedett. Az egész életére nyomorékká lett fiatalembert később az FTC alkalmazta: negyedszázadon át volt a sporttelep pénztárosa, sőt, az Üllői úti székházban szállást is biztosítottak számára. A tribün leszakadását akrobatikus ügyességgel baj nélkül megúszó szurkolóról, Nika Lászlóról úgy tudni, hogy később külföldre távozott.

FOCIS SZURKOLÓI TERMÉKEK ÉS AJÁNDÉKTÁRGYAK

Összeállította: Bazsó Tímea